Font:Smaller АаLarger Aa
II.
Sűrű lomboktól környezett tér a nézőhely. Két fegyveres ifju jön. Fegyvereiket etetik, mellyek mohón nyelik ónétkeiket, mint... galamb a búzaszemet, mint... martalékát a pokol. Célba állnak.
,Még egyszer, Homonnai, mondj le...’
“Lőj!”
Szamosi célzott, és... keze a fegyverrel lehanyatlott.
“Lőj, ha mondom!”
,Nem lövök...’ s a hang elhalt ajkain. Némán mutatott Homonnai háta megé.
“Férfi — mond ez visszatekintve — férfi és hölgy... ölelkezés... csók... de mi közünk hozzá?”
,S a hölgy?’ kérdé Szamosi.
“A hölgy?... Hah! Róza...”
III.
,Hát lőjünk, Homonnai?’
“Igen. De más célt a golyóknak!”
S egy durranat hallik. Utána más. — Az ifjak kezet fogva távoznak.
IV.
“Mit haraptál?” kérdé társától egyik golyó a fűben.
,Egy leve[le]t — s te?’
“Egy gyürűt.”
Pál-napkor
Itt van a tél, a hideg tél
Közepe,
Zúgolódik az idő kinn
Ízibe.
Zúgolódjék! egyéb dolga
Nincs neki;
Így akarja, hagyjuk kedvét
Tölteni.
Hisz nekünk ez úgy sem árthat,
Igaz-e?
Meg nem fázunk, jó meleg van
Idebe.
A kandallón pattog a fa,
Ég a tűz;
És a kancsó kottyogása
Fagyot űz.
Hát a csók piros menyecskék
Ajakán?
Az hevíti ám az embert
Igazán!
Háborogj hát istenadta
Ideje!
Föl sem veszszük; jó barátim,
Igaz-e?